A Hitlerjugend a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt ifjúsági szervezete volt 1922-45 között. Az 1923-ban elkövetett sikertelen müncheni sörpuccs után a szervezetet feloszlatták, és csak 1926-ban indították újra. Baldur von Schirach vezetése alatt, az 1935-ös évre a német fiúk közel 60%-a a szervezet tagja volt, 1936-tól pedig állami intézménynek nyilvánították, miszerint minden fiúnak kötelezően tagnak kellett lennie. A Hitlerhez hű, katonai szolgálatra alkalmas férfiak kinevelését célzó szervezet révén a háború legvégén már iskolás gyerekeket is a frontra vezényeltek.

A két világháború között

Az első világháborút követően a különbféle ifjúsági szervezetek nagy népszerűségnek örvendtek. A legnagyobb visszhangot kiváltó az Angliából 1909-ben indult cserkészmozgalom volt, ami az 1920-as években érte el Németországot. A németek ennek mintájára kezdték meg felállítani a saját ifjúsági szervezetüket.

1933 januárjában a szervezet már közel 50.000 tagot számlált, ami a náci hatalomátvétel során tovább emelkedett, és év végére elérte a 2 millió főt is. A német vezetőség a szervezeten belül (ugyanúgy, ahogy a társadalmon belül) folyamatos ellenőrzés alatt tartotta a tagokat, az abszolút ellenőrzésre törekedtek. Emiatt az olyan ifjúsági pártokat, amik szerintük másféle párthoz (pl: kommunista) kötődtek, beszűntették. 1936-ra minden létező ifjúsági szervezetet, egyesületet feloszlattak, egyedül a Hitlerjugend maradt fenn, ahova a nem zsidó származású fiatalok csatlakozását várták.

A Hitlerjugendhez való csatlakozás nem volt zökkenőmentes. Több olyan fiatal is akadt, akik az addigi szervezetük beszűntetése után nem voltak hajlandóak a Hitlerjugend soraiba állni, könnyen veszélybe kerülhettek. Nem egy olyan eset volt, amikor egy tiltakozó fiatalt egy csapat Hitlerjugend tag meglincselt, vagy erőszakkal kényszerített.

A cserkészmozgalom beszűntetésével a német fiataloknak egyedül a Hitlerjugend maradt, ha egy ifjúsági mozgalomhoz szerettek volna csatlakozni. A cserkészmozgalom megszűntetésével járó hiányt a németek megoldották, bevezették a Hitlerjugend keretein belül a táborozást, túrázást, az egyenruha viselést, valamint több, cserkészmozgalomra emlékeztető tevékenységet is átemeltek.

A második világháború során

1939-re a német fiatalom már több, mint 90%-a tag volt, így a náci vezetőségnek lehetősége volt arra, hogy saját nézeteiket a fiatalokra is átvezessék. A kezdetekben cserkészmozgalomra hasonlító szervezet levetkőzte egykori mivoltát, és legfőbb célja a Német Birodalom számára hasznos, harcolni tudó, Hitlerben hívő felnőtteket kovácsoljanak a kisgyermekekből. A szervezet lányokra vonatkozó része, a Német Lányszövetség a fiatal lányokat az anyaságra, a feleség szerepére nevelték.

A gyerekek a szervezetben töltött idő alatt megtanulták a csoportos menetelést, a fegyverhasználatot.

Ellenállások

Németországon belül több olyan fiatal is volt, aki a háborús évek során is megtagadta a szervezethez való csatlakozást. Ők gyakran külön szervezeteket hoztak létre, a leghíresebb ellenálló szervezet az Edelweiss Kalózok voltak. Becslések szerint ennek a szervezetnek közel 5000 tagja volt, akik mindenféle módon a Hitlerjugend ellen működtek: falfestmények, falfirkák, erőszakos és békés megmozdulások során.

A németek által megszállt területeken a legnagyobb ellenálló erő a cserkészmozgalom volt.

A háború végén

A második világháború során tagjai elsősorban kisegítő feladatokat láttak el, ám a súlyos német veszteségeket követően a harcoló alakulat utánpótlására kezdték felhasználni a szervezetet. 1943 februárjában önálló hadosztályt alkottak, 12. Hitlerjugend SS-páncélososztály néven.

Feloszlatása

A második világháború során rengeteg fiatal esett el, ennek a szervezetnek köszönhetően. A világháború végén a szervezetet feloszlatták, ám a nürnbergi perek során több vezetőt is elítéltek, többek között Baldur von Schirach-ot, akit 20 évre ítéltek a Hitlerjugend vezetése miatt.