Bormann 1928-ban lépett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. 1933-ban Hitler pártbeli helyettese lett, de ekkor még nem tartozott a párt belső körébe. Az előrelépést Rudolf Hess magánakciója jelentette, aki 1941 májusában Angliába repült, hogy különbéke-tárgyalásokat kezdeményezzen. Hess cselekedeték követően Hitler leváltatta, nem nevezett ki új pártbéli helyettest, Bormannt pártigazgatónak nevezte ki, és birodalmi miniszter lett belőle, így került Hitler bizalmas tanácsadói körébe is.

Napi szinten kellett referálnia a kancellária ügyeiben, ezért hamar Hitler legbizalmasabb embere lett, így 1943 április 12-én személyi titkárává is kinevezte. Bormann a napi szintű kapcsolatát Hitlerrel felhasználta arra, hogy a Führer minden fontos személyi kérdésben kikérje a javaslatát, véleményét. Ezt kihasználva Bormann a híveit minél fontosabb pozícióba jutatta, ellenségeit, érdekeit keresztező személyeket pedig eltávolítatta.

A háború utolsó éveiben a szellemileg egyre jobban leépülő Hitler számára Bormann nélkülözhetetlenné vált.

Bormann a szinte korlátlan befolyásával számos ellenséget szerzett magának a párton belül, egyedüli feltétlen és valósi szövetsége a náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels volt.

A háború végén

1945. április 16-án Zsukov marsall parancsnok vezetésével kezdetét vette a birodalmi főváros, Berlin ostroma. 23-án megtörték a német ellenállást, bekerítették Berlint. A 9. hadtest megtagadta a parancsot és nem vonult Berlin alá, valamint Himmler a szövetségesekkel egy esetleges német kapitulációról tárgyalt. Ezek a hírek megtörték Hitlert, összeomlott.

Hitler öngyilkosságát követően Martin Bormann elhamvasztotta a Führer és Eva Braun holttestét.

A nürnbergi perek alatt

A birodalom összeomlása után Martin Borman a 22 legkeresettebb náci háborús bűnösök közé tartozott. Elfogatóparancsot adtak ki ellene, de sikertelen volt. A per során Martin Bormannt háborús és emberiség elleni bűntettekben kötél általi halálra ítélték annak ellenére, hogy nem volt jelen a tárgyaláson.

Arthur Axmann állítása szerint Bormann egy menekülőcsoporttal elhagyta a Führerbunkert, és sikeresen átjutottak az orosz gyűrűn, de felismervén a menekülés lehetetlenségét, ciánkapszula segítségével öngyilkos lett. A kutatások ellenére Bormann földi maradványait nem sikerül felkutatni.

Másik felvetés szerint Josef Mengeléhez hasonlóan Dél-Amerikába menekült, és hozzá hasonlóan álnéven élt tovább.

Halála

1954-ben holttá nyilvánították, bizonyíték nélkül. 1972-ben egy pályaudvar környékén végzett csatornaépítése munkálatok során két csontvázra bukkantak a munkások, amelyeket orvos szakértők, antropológusok és fogorvosok vizsgáltak. Megállapították, hogy az egyik csontváz Martin Bormann, majd 1998-ban egy DNS-vizsgálat segítségével kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a test valóban Bormann maradványa.