1918. november 3-án forradalom tört ki Németországban, melynek következtében hat nappal később lemondott II. Vilmos császár. Ezt követően került hatalomra a szociáldemokrata Frederich Eber, illetve a két szociáldemokrata párt összefogásával megalakult weimari koalíció kiadta az új alkotmányt, és megteremtette a Weimari Köztársaságot.

Az új vezetés 1918. november 11-én aláírta Franciaországgal a fegyverszünetet, majd megkezdte az ország rendbetételét, ami a kommunista felkelések leverését jelentette. A baloldali mozgalmak és forradalmak leverésében nagy szerepet játszott a Fekete Reichswehr és a Stahlhelm – mindkettő önkéntes katonai alakulat volt. A németekre kényszerítették a békét, és nem hivatalos katonai szervként segítették a kormány munkáját.

(A képen a Weimari Köztársaság alapításáról készült emlékkép. Jobb oldalt fent Frederich Eber  (köztársasági elnök) található)

Elsőként a Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg vezette Spartacus szövetség kommunista felkelését verték le 1919 januárjában, majd áprilisban a Bajor Köztársaság került felszámolás alá, végül 1920-ban leverték a Ruhr-vidéki munkásfelkelést is. A weimari kormány 1923-ra tudta rendbe tenni az országot az első világháborút követő káosz után, és csak ezután indult meg az ország újjáépítése.

Hitler ebben a zűrzavaros időben került Münchenbe. Mivel munkanélküli volt besúgói állást vállalt a Reichswehr szolgálatában, és 1919. szeptember 12-én megbízták a Német Munkáspárt megfigyelésével. A Német Munkáspárt 1919 januárjában alakult meg Anton Drexler és Karl Harrer kezdeményezésével. A gyűlésen, amin Hitler is részt vett, felszólalt az egyik vezető (Drexler), aki a zsidóságot hibáztatta Németország gazdasági hanyatlásáért, majd egy másik felszólaló Drexlert bírálta. Hitler szót kért, és kiállt a vezető véleménye mellett. Drexler felfedezte, hogy Hitler remek szónoki képességekkel rendelkezik, és megkérte, hogy csatlakozzon a párthoz. Alig fél évvel később, Adolf Hitler csatlakozott a párthoz, és 1920. február 4-én kezdeményezte annak újraszervezését illetve átnevezését. A kezdetben száz főnél is alacsonyabb taglétszámú Német Munkáspárt Hitler javaslatára váltott nevet, így lett Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP), ami még azon a napon kiadta 25 pontos programját.

(Anton Drexler és Karl Harrer)

1920-ra, vagyis egy évvel Hitler csatlakozása után a párttagság létszáma 100 főről 3000 főre nőtt, majd robbanásszerűen bővült és 1923-ra 12.000 főt számlált. Az új, átszervezett párt élén 1921-ben Adolf Hitler állt.  Ezekben az években csatlakozott Rudolf Hess, aki később Hitler pártbéli helyettese lett, Hermann Göring, aki a náci rohamosztagok vezetője lett, Joseph Goebbels, aki a propaganda ügyeiért felelt, Rudolf Höss, aki később az auschwitzi koncentrációs tábor vezetője lett, illetve Heinrich Himmler, aki az SS vezetője lett.

 A náci párt programja

Az NSDAP 1920 februárjában kiadta 25 pontos programját. Hitlerre jelentős hatással volt a Charles Darwin elmélet eltúlzott és átalakított változata, a szociáldarwinista eszmék. Ezek szerint akárcsak a természetben az állatok között, az emberek és népek között is folyamatos harcok folynak, amiben csak a győztes, az erősebb faj marad életben. Hitler meg volt győződve róla, hogy a fajok keveredése is rossz, hiszen a gyenge faj bemocskolná a felsőbbrendű fajt.

A program kegyetlenül elítélte az első világháború lezárása után aláíratott versailles-i békét, és annak előírásait: a német hadsereg 100.000 főre való korlátozása, nagy összegű jóvátétel és kárpótlás a győzteseknek, és számos területet is elvesztett az ország. Támadta a kommunizmust és a népjóléti intézkedéseket (fel akarta számolni a kapitalista kizsákmányolást). A 25 pont közül 7 tartalmazott zsidókra kiszabott feltételeket: a zsidók nem állampolgárok, a zsidó bevándorlókat el kell távolítani az országból, számolják fel a kamatgazdaságot, államosítsák a zsidó üzleteket, német nyelvű újságnál csak nem zsidó származású lehet a főszerkesztő, továbbá az irodalmat és a kultúrát tisztogassák meg az idegenektől. Emellett a program a parasztságnak agrárreformot, kártérítés nélküli kisajátításokat, a földjáradék eltörlését és a telekspekulációk megtiltását ígérte.

A program természetesen növelte a párt népszerűségét, így országszerte tömegszervezetek alakultak az ország különböző részein. Ezek a tömegszervezetek kapcsolatba léptek egymással, így Hitler átvette a bécsi náciktól a horogkeresztes jelképet. A bécsiek valószínűleg az ókori ázsiai kultúráktól vették át, és az árja faj jelképeként kezelték.

(Az SA-katonái, a barna ingesek)

A párt erejének növelése és megmutatásának céljából alakult meg 1922-ben a félkatonai rohamosztag, az SA, amelynek vezetője először Göring, majd Röhm lett. A rohamosztagosok jellegzetes barna ingje 1924-ben lett bevezetve.

1923-ra kialakult a náci párt szimbólumrendszere: a horogkeresztes zászló, a náci köszöntés (rézsútosan felnyújtott jobb kar), az SA-soknak a barna ing, valamint Hitler nevezése, a Führer, azaz vezér elnevezés.