Az árják civilizációs szempontú kutatása

Ahogy a földrajzi felfedezések egyre népszerűbbé váltak, a modernebb gondolkodású embereket elkezdte foglalkoztatni a kérdés, hogy vajon Ádám és Éva előtt is volt-e emberi élet a Földön. Úgy gondolták, hogy az emberi faj eredete messzebbre nyúlik vissza, és a héber anyanyelvet is kétségbe vonták.

A 18. század végén Sir William Jones Indiában szolgálta a brit koronát. Szabadidejében bejárta szinte egész Ázsiát, ahol a hindukat tanulmányozta. Kutatásai során megbizonyosodott arról, hogy a bibliai teremtéstörténeten kívül más, történelmileg megmagyarázható emberi megjelenés is létezik. Utazásai során megtanulta a szanszkrit nyelvet, ami nagyon hasonlított az akkori görög illetve latin nyelvre. Jones állítása szerint a 3 nép egy közös ősre vezethető vissza, de ez a faj mára kihalt.

A 19. század elején egy német kutató, Wilhelm Schlegel megpróbálta meg alátámasztani vagy megcáfolni brit elődjének állításait. Véleménye szerint az ősi nép, aki a szanszkrit nyelvet beszélte meghódította az egész világot, ezzel létrehozva a fennmaradt történelmi civilizációkat. Schlegel ezt a fajt nevezte el árjának, ami felsőbbrendűt, nemest jelent.

Pángermán mozgalom

A pángermán mozgalom az ókori germánság árja származásának elméletét használta fel az egységes Németország megteremtéséhez. 1871-ben megalakult az egységes Németország, melyben elfogadott volt a német népi hagyományok tisztelete, és a régi germán mitológia alapvető ismerete.

Ernst Haeckel német biológus volt, aki a darwinizmus nézeteit használta fel a fajelmélet megalkotásához. Tanulmányaiban azt állította és bizonyította, hogy a természetben az állati fajok sem egyenrangúak, vannak gyengébb és erősebb fajok, továbbá a fennmaradáshoz, az életben maradáshoz a gyengébb faj kiirtása szükséges.

Később több művész, köztük Richard Wagner is antiszemita (azaz faj megkülönböztető) mezeteket vallott, több operája is ezt mutatja be. A kutatások egy időre abbamaradtak, viszont nem feledték el őket.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, és a Mein Kampf

Adolf Hitler, a náci párt vezetője először a börtönben töltött éve alatt megírt Mein Kampf-ban nyilatkozott komolyabban a fajelméletéről. Úgy gondolta, hogy véleményével megváltja a világot, a leírtak később a párt és a birodalom ideológiájává váltak. Hitler szerint egy ember fizikai teljesítőképességét, szellemi tudását, kitartását és magát az értékét a faji hovatartozása határozza meg, ez pedig soha nem tűnik el az emberekből.

Az elmélet alapjának a német darwinista tanításokat találták, miszerint az ember fajokba sorolható. Ezek a fajok tipikus jellegzetességekkel bírnak, továbbá a létfenntartás a szaporodástól, az élettér nagyságától, a faji tisztaságtól függ. Mivel minden faj életben akar maradni az összeütközés elkerülhetetlen, ebből pedig az erősebb faj marad fenn.

A zsidóság helyzete

A nácik a zsidókat tekintették a németek által képviselt árja faj legnagyobb ellenségének, a zsidó vallást is semmibe vették. Ellenségeiknek tartották továbbá a cigányságot, a lengyeleket és a homoszexuálisokat is. Azzal, hogy elkülönítették ezeket a népcsoportokat arra törekedtek, hogy a német társadalom folytonos öntisztításával megszabaduljanak a beilleszkedésre képtelen és faji fenyegetést jelentő emberektől.  Úgy gondolták, hogy a felsőbbrendű fajoknak nem pusztán joguk, de kötelességük is az alsóbbrendű fajok leigázása és megsemmisítése. A propaganda ezt úgy mutatta be, hogy a nácik keresztes hadjáratok során megtisztítják és megmentik a saját népüket a fenyegetést jelentő barbár zsidó fajtól.

(Sárga csillagot viselő zsidó lányok és nők)

Hitler és a többi vezető szerint az ember értékét nem az egyén, hanem a faj határozza meg. Hitler számára a német faj megmentése azért volt fontos, mert ha az más, alsórendű fajjal keveredik, elkorcsosodtak volna, és minden emberi jót elvesztettek volna magukból. A területszerzés azért volt fontos, hogy a folyamatosan növekvő németek megkapják azt a földterületet, ami illeti őket.

Hitler és a náci párt egyértelműen és határozottan megnevezte faji ellenségeit. Németországon belül és kívül is a zsidókat tartották az első számú ellenségnek, továbbá őket hibáztatták az első világháborúban elszenvedett vereségért. Ebből kifolyólag 1939-től elkülönítették a zsidóságot, majd az 1941-es évtől irtani kezdték őket a kizárólag erre felhúzott koncentrációs és haláltáborokban.