Az antikomintern paktumot Németország kötötte meg Japánnal 1936. november 25-én Berlinben a kommunizmus és a Szovjetunió elleni együttműködésről. Az egyezményhez 1937-ben a Benito Mussolini által vezetett Olaszország is csatlakozott. Ezzel hivatalosan létrejött a tengelyhatalmak együttműködése, ami a későbbiekben a II. világháborút vívta a szövetséges hatalmakkal szemben. A paktumot az 1940-ben megkötött háromhatalmi egyezmény tette még szorosabbá.

(A japán követ és von Ribbentrop aláírják a paktumot)

Előzmények

A paktum gondolatai már az 1935-ös évben megjelentek. A németek célja az volt, hogy a külügyminisztérium segítségével, hogy Németország Japánnal lépjen szövetségre. Októberben merült fel az a gondolat, hogy egy antikommunista szövetségben lehetne egyesíteni Japánt, Németországot és Kínát. Az ötlet kifejezetten tetszett Joachim von Ribbentropnak, aki egy különleges nagykövet és az árnyék külügyminisztérium vezetője volt, továbbá a berlini japán katonai attasénak (Osima Hirosi), aki azt remélte, hogy a szövetséggel Kína Japán alárendeltjévé válna. Ez a terv kínai érdeklődés nemléte miatt nem vált valóra, azonban Ribbentrop és Osima kidolgozott egy Komintern-ellenes szövetséget.

(Joachim von Ribbentrop)

A paktumot az eredeti tervek szerint novemberben kötötték volna, és meghívták volna Oroszországot, Kínát, Lengyelországot és az Egyesült Királyságot is. A terv egy évre a fiók mélyére került, mivel néhány Német vezető azt gondolja, hogy ez a szövetség tönkretenné a Német-Kínai kapcsolatokat. 1936 nyarára megváltozott a helyzet, a nemzetközi feszültségek miatt feléledt a gondolata, majd november 25-én meg is kötötték. A Szovjetunióval való direkt ütközést elkerülő paktum csak a Komintern (nemzetközi kommunista szervezet) ellen irányult. Emellett tartalmazott egy titkos záradékot, amely szerint bármelyik aláíró hatalom keveredne háborúba a Szovjetunióval, a másik nem segítene a szovjeteknek és tárgyalásokat kezdene az együttműködésről a másik szerződővel, valamint megtiltotta a két félnek, hogy bármilyen megállapodást kössenek a Szovjetunióval.

(A paktum létrejöttét hirdető plakát)

A Tengely

1937-ben Olaszország is csatlakozott a paktumhoz, és ezzel létrejött a hármas szövetség, amit a későbbiekben tengelyhatalmakként említünk. Az olaszokat leginkább az motiválta, hogy volt egy kezdeményezés egy fracia-brit szövetségre, ami Németország terjeszkedési politikáját akarta meggátolni, ám ez sikertelen lett. Olaszországnak érdeke volt a britek ellen fordulni. Emellett Mussolini politikája miatt a franciák és a britek egyre jobban távolodtak az olaszoktól. 1935-ben az olaszok lerohanták a mai Etiópiát, ezzel megsértette a Népszövetség elveit. Ezen okok váltották ki végül a csatlakozási vágyat az olaszokban, és így lépett be a paktumba.

A paktum

(Adolf Hitler és von RIbbentrop köszönti a japán katonai attasét)

Maga a paktum három részből állt: a német-japán megállapodás és pótjegyzőkönyv, valamint az Olaszország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv. A paktum kidolgozója, Ribbentrop szerint a paktum jelentősége az, hogy az emelkedő hatalmak világméretű társulását nyújtja a „korhadó demokráciák" szövetségével szemben. Az eredetileg a Szovjetunió ellen irányuló paktum később a nyugati hatalmakkal elleni szövetséggé változott. Magyarország 1939-ben írta alá a paktumot. Ennek fejében politikai támogatást várt Németországtól, pontosabban azt, hogy Hitler segít abban, hogy Magyarország visszafoglalja a trianoni békeszerződés során elcsatolt területeket. A magyar csatlakozást Németország azzal a feltétellel fogadott el, hogy a paktum aláírása a Népszövetségből való kilépést jelenti.  A későbbiekben csatlakozott a paktumhoz Szlovákia, Dánia, Horvátország, Spanyolország, Finnország és a németek által megszállt Dánia is.